Emlékezem egy tanyasi iskolára.
Itt az idő, csengő szólal.
Emlékem egyszer-egyszer visszajő
Lenn az Alföld déli táján.
Tanyasi iskolába villanyt tervezni jártam.
A szép nagy épületben lámpa világított.
Vizet a kútágassal, vödörrel a kút adott.
Elhatároztuk, bérmentesen, áttervezzük.
A kollégáknak is nagy szívük volt.
Igyekeztünk tervezéssel, munkával,
Mire hívja a tanulókat szeptember csengőszóval.
Nem kell ezután lámpánál tanulni,
Vizet is a csapból lehet inni.
Volt is nagy öröm, hálálkodás.
A meglepetés sikerült, volt boldogság.
Tanítókat, gyerekeket öröm várta.
Fényben úszott az iskola, s a tábla.
Évek múltak, évek jártak.
Emléke megmaradt szívemben az iskolának.
Arra jártam egyszer éppen.
Amit láttam, fájdalmas volt, elbeszélem.
Az iskolát bodzaerdő fogta körbe,
A kútágast egy vödörrel a szél zörgette.
Tetőn kinőtt akáccserje,
Omladozott a fal körben.
Nem járt már oda tanító, diák.
Enyészet lepte el az iskolát.
A csengő is örökre elhallgatott.
Nem hallotta diák, kit tanulni szólított.
Én csak álltam előtte szomorúan,
Szívemben nagy fájdalommal.
Megváltozott ez a rohanó világ...
Csendesek, üresek már a tanyák.
Idegent sem ugatják már a kutyák.
Mosonmagyaróvár, 2025. augusztus 31.
TM