Üzenem hazánknak, s minden magyarjának
Isten tenyerén gyöngyszeme a világnak
Alkotó éveimben, tervezőként bejártam
S boldog voltam szép arcát láthattam
Szülőföldem, Kisalföld,a Hansággal
Ő állította meg régen a törököt ,s a tatárrajt
Nyögtük bíz a hadakat, védtük a hazát
Osztrákok uralmától, zártuk a határt
Kis koromban, szöges drót és aknazárak
Kerítésbe font átkok
Azóta már szélkerekek járnak
Új szelet, új áramlatot diktálnak
Délalföld szívem egyik csücske
Szeged, Röszke, Majsa,Kiskőrös környéke
Hol az emberek testvérek maradtak
Míg meg nem jelentek széthúzó hatalmak
Debrecent, s Nyírséget sokat látogattam
Jó barátokra munkám során találtam
Volt itt öröm, dal is bátran
Álltak a gabonasilók, szárítók széles határban
Alföldi tájon repdesett a lelkem
Ha délibábot, gulyára,túzok kiáltásra leltem
Máskor a hömpölygő Dunát,Tiszát csodáltam
Közöttük de sok szőlőt, lengő rónát láttam.
Tanyák körül pezsgett a munka
Idegent csak a komondor ugatta
Munkás kéz az is akadt bőven
Kukorica, napraforgó intett a nagy mezőben
És én jártam a vidék úttalan útjain
Hol villany, hol telefon tervezése vitt
Boldog voltam, hogy alkothattam valamit,
Amit édes hazám, s az embereken könnyít.
Zala megye dombok halma
Mindig jóért munkálkodva
Pécs és Sopron hűség városba is visszatérve
Tervezésből ki nem hagyva,
Jeleimet ott is megmutatva
Budapest szép fővárosunkban
Sok évet ott munkálkodtam
Szebb lett, több a fény, örült a lelkem
Harang hangját most is hallom délben
Balaton tükrében mosolygott a nap
Meg-meg csillantotta alkotásaimat.
Kultúrházat, kórházat,iskolát terveztem
A szeretet vitt előre, hogy alkotó lehettem
Északon a hegyek ormán
Szőlő virult, édes hazám
Ribizli és eper halma
Lankákat boldogan betakarta
Így ismertem meg édes hazám orcád
Az emberek szorgos munkáját
Öröm volt a találkozás
Épült, szépült ez az ország
Az idő elszállt, mentünk tova
Volt tanulás, ének, dal és muzsika
Mindenki tette dolgát
Csak a lusta, s irigy látta kárát
Mivé lettünk, hova mentünk?
Világgá szaladt dolgos népünk
Akik maradtak is sokat civakodnak
Irigység üli szívükben a hatalmat
Nem lesz így jó, térjünk észre!
Értékünk elvész, másé földje!
Késő lesz már összefogni!
Édes hazánkat siratni!
Remény hal meg utoljára
Kérjük Istent hazánk oltalmára
Remény, hogy fiaink ismét visszatérnek
Nem fogy el a Magyar Nemzet!
Mosonmagyaróvár.2021.05.19.
