Egy- kettőre sokasodtunk
Számolni sem lehetett!
Együtt mentünk, várt ránk sok barát 
Akik értették a magyar szót, s dalát!

Örültünk minden találkozónak
Barátok sokasodtak, zenéért rajongtak
Hisz a magyar dal lelket repítette
Örült neki, s bút mindenki feledte

Ó, de jó volt, öleltük egymást
Gyógyította „apa, anya” külhoni szíveket
Jótékony szívük ölelt határokon át
S mi követtük őket, énekeltük a magyarok dalát

Megszólalt a fehér gitár, 
Piros volt a szoknya
Magyar motívum a blúz, 
S táncot mindenki ropta

Énekelt a zene dallamára
A”család„ apraja, nagyja.
Emlékszel, hogy tudtunk nevetni
Bajba jutottakon Duna gátat menteni.

Hívó szóra megmozdult a „Család”
Együtt ünnepeltük a Mercy Rádió diadalát
Itt ölelte egymást minden énekes, zenész barát
S tisztelte a közönség taps viharát

Aztán csend, egy tragikus reggelen
Elhalkult a zene, nincs hang figyelem!
Miki hangja nem szólalt meg újra
Összeszorult szívünk, s hullt könnyek zápora.

"Hallelujah" szól Erzsike fájó hangja
Elnémult a fehér gitár, nincs hangadója
De mi összeölelkezünk újra
Velünk van „Anya”, aki barátokat összefogja!

Száll a magyar dal, a magyarok dala
Szívünkben ott marad örökre Miki hangja
Vidám nevetése, jó szívének emléke
Száll a nagyvilágba gitárjának zenéje.

Szívünkben a viszontlátás reménye
Mi magyarok zenénkkel összefoghatunk
Egy a szívünk,  egy a dalunk
A nagyvilágban bár hol van otthonunk!

2017.11.08. Mosonmagyaróvár.