/51.éves házassági évfordulóra /írtam a verset/ (54.házasságunk után húnyt el. Szeged szülővárosában nyugszik mindörökre. ÁMEN.)
Emlékszel még? (1969.05.29.)
Május volt, s nyíltak az orgonák
Margit szigeten rigó fütyülte dalát
Huncut napsugár ragyogott le ránk
A Duna csendesen andalgott tovább...
Emlékszel még?
Ültünk szótlanul egy padon
Csodáltuk az aranyhalakat a tavon
Átölelted vállam, s mondtad:
„- Szeretlek nagyon!”...
„Szeretlek én is” mondtam boldogan
E szóban: „Szeretlek” az egész világ benne van.
Színesen nyíltak a rózsák felénk
A Duna tükrén csillogott a napsugár
Felettünk búgott egy gerlepár.
Emlékszel még?
Ott a szigeten megkérted a kezem
Boldog voltam, miden táncot járt velem
Tudtam az „Igen” felelet
Egy egész életet jelent veled!
Emlékszel még?
Ránk köszönt a boldogság
Ragyogott az örömtől fű,fa, virág
S fogtuk egymás kezét
-„Örökké!” mondtuk, nem választhat
bennünket semmi szét!
Most ötven év után
Gondolatban jár tekintetem a Dunán
Sok víz elfolyt azóta medrében
Mint éveink, egymás kezét el nem engedve
Jót és a rosszat is szebbé szépítve..
Elmúlt felettünk a rohanó idő
Mint a Margit szigeti fák felett
Nem visz oda már csak a képzelet
S tétova léptekkel megyünk
Gyermekeink, unokáink boldogítják életünk..
2019.05.05.Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna verse.
