Mint lengedező szellő
átsuhan a virágos réten
Mint hajnali napsugár
felragyog az égen
Mint boldog madár dala
eső után a légben
Olyan a lelkem
de nehéz a cipelésem
Engedj engem szellőként
tova szállni
Hajnali napsugárként
téged átölelni
Éneklő madárként
szárnyra útra kelni
Búcsú énekem
neked eldalolni
Engedj utamra
ne gyere velem
Feledni akarlak
engedd el lelkem
Nem akarlak
álmaimba zárni
Szabad lélekkel
akarok útra kelni
Gondolataim közt
csillagként lebegve
Feledni akarlak
örökkön ,örökre
De mégis
magam választott
Érzéseim rabja maradok
Rácsaim közt
vergődik a lélek
Jöhetnek évszakok
Évek múlnak el
rab madár maradok
Ha felhők közt szállok is
egyszer lezuhanok.
Lepke könnyű
álmaimmal elillanok
2O15.O8.18.Mosonmagyaróvár