Itthonról haza mentem,
családom megöleltem.

Búcsúztam,
búcsúra tartva
hagytam el házam, 
és hazám.
Hittel mentem odáig,
a Somlyó-hegy aljáig,
tíz körmöm sárba vájva
jutottam fel oda,
hol százezrek szíve 
dobbant egy ütemre,
igaz barátokra lelve,
ráláttam a végtelenre.

Erdély...
Öledben jó volt megpihenni,
szép tájon járni-kelni.
Lelkem fehérre mosta
Isten szent egének áldott zápora,
s azok, kiknek sorsuk mostoha,
híven vallották:
Ők is magyarok.

Otthonról hazajöttem,
családom megöleltem.

Erdély...
Lelkembe égett emlékek
sodrásában élek nélküled,
de jó is volt Veled...
becéztél és öleltél,
szelíd bilincsbe vertél,
szerelmem lettél ERDÉLY

Nézd! Két karom kitárom,
a viszontlátást várom,
így indulok az útra,
ölelj magadhoz újra.