Itt élt az egyik nagyapám ki
valaha uradalmi erdész volt,
mikor megszülettem akkor már
maga előtt hetvenkét évet tolt.
Nem volt bőbeszédű mint
az egyedül kószálók tettek,
akkor már nagyanyámmal
éveik csak kettesben teltek.
Olykor azért megeredt a nyelve
hatással volt rám ahogy mesélte,
rapsicokkal került összetűzésbe,
így puska csöve sosem volt üresbe.
De a sorsuk nem hagyott nekik
nyugodt békében tölthető éveket,
mert a volt rapsicok mint partizánok
elvették tőlük minden értéküket.
Így ért véget sorsa két embernek,
az erdészlakban azóta mások élnek,
valós igazsága van a történetnek,
az örök vadászmezőkre mentek,
már a mozsgói temetőben pihennek.
írta:Varga István.Barcs.2015.07.05.
