(Török Gyuláné, Mosonmagyaróvár)
Elvégezte mezőgazdasági technikumát
De rájött arra, földeken nagy a táv
Nem való neki a végtelen mező
S a vágtató paripák!
Ő testvéreit s a gyermekeket szerette
Értük minden tudását, szeretetét feltette
Szíve nyitott volt feléjük
Érezte ezt sok bölcsődés és óvodás
Énekelt nekik kedves hangján
Tudását átadta boldogan
Síró gyermekeket vigasztalva ölelte át
S elűzte szívük bánatát
S kicsi szív kinyílt a szeretetre
Mert a gyermek örül, ha mosolyt lát
Boldog a lelkük, ha szeretik őket
S nem feledik soha, akik nekik örömet ád
Áll egy szobor a Soproni utcán
Óvónéni egy kis gyermeket ölel át
- Az a szobor a nővéredről készült
Ő hatotta meg a szobrászt! - mondták.
És én tudtam, hogy ez igaz valóság
Ötvenhat súlyos sortüze után is
Az áldozatok mellett állt
Hős szívvel segített a sebesülteken
S nem féltette saját magát!
Vigaszt adott a megrettent gyermekeknek
Aki siratta a hős anyát s apát
Ölelő karjától megnyugodott a pici lélek
Soha nem feledte a biztonságot adó bölcsödét s óvodát.
Mosonmagyaróvár, 2022. május 21.
