Az eső az erdőt áztatta. Az aljnövényzet egy ideje már nem tudta védeni a talajt, kiszáradás előtt volt. Az éltető vizet mohón szívta magába, gyökereiben tárolni, tovább adni, fellélegezni készült. A vén fák hatalmas lombjai a tűző nap sugaraitól védelmet nyújtanak, de a vízhez nehezebben jutnak. Minden élőlény a víz éltető erejét fogadta, táplálkozott belőle, erejét visszaszerezte. Látványosan visszatért a zöld szín a sárga helyére, a növények újra tápanyaghoz jutottak. A friss és esőillatú levegő szétáradt, a fák varázslatos csendbe burkolóztak, a nedves talaj lakói előbújtak kicsit szétnézni a felfrissült tájon. A nap sugarai a leveleken rejtőző vízcseppekre szivárvány színeket festettek. Az erdő megint élt.

TM