Ó - be sokszor, vártalak így téged,
de sajnos soha el nem jöttél,
eltelt azóta sok tavasz -
nyár - esős ősz és havas tél.
Sokszor fagyoskodtam, vagy -
ázott át cipőm - ruhám,
de mindig ott és akkor voltam,
ahogy mondtad - várj reám.
Virágot is mindig vittem,
hol csokrot, vagy egy szálat,
ha lehetett azt vittem volna,
tudtam hogy, kedveled a rózsákat.
Megőriztem minden csokor virágot,
szárítva a padlásomon lógnak,
emlékeztetnek csalódásaimra,
egy lezárt régi korszaknak.
Esőn már többé nem álok várva,
a találkozók régen elmaradtak,
a múlt törött cserepeit hagyom
szanaszét, úgy ahogy szétszóródtak.
Csak képzeteimbe tér vissza sokszor,
egy elképzelt, igaz boldog szerelem,
könnyeimet az eső már lemosta,
és nem nyújtom többé, feléd kezem.
Varga István Bsrcs