Esteledik kis falumban,
füstöl a sok kémény.
Jaj, de sokat bejárhattam
szép utcáit rég én.

Ismertem én minden zugát,
a sok szép lány gyöngymosolyát.
Határában erdőt, rétet,
azt a szorgos, dolgos népet,
s megkaptam ott minden szépet.

Esteledik kis falumban,
s már esteledik bennem.
Azóta is fáj a szívem,
hogy el kellett mennem.

TM