Valakik csalitba csalták,
bűzölgő mocsárba lökték.
      Hátába csapták a baltát,
szép szívét mozsárba törték.

      Századok hajóin jöttek:
patkányok közé lapultak.
      Ellepték titkon a földet,
ellopták csendben a múltat.

      Aranyat csaltak a vámon,
kamattal fejték a tőkét.
      Átléptek minden határon –
királyok legjavát ölték.

      Összezilálták a nyelvet,
értelmét savakkal marták.
      Meggyalázták a szerelmet.
Kikezdték Isten hatalmát.

      Pusztul a Földön az élet:
latroké a földi kincsek.
      Az ember halálba réved –
halomba gyűjti a nincs-et.

      Európa, vigyázz! A véred
eresztik ünnepi tálba!
      Kőszívük hiába kéred –
szemükben te vagy a szálka!

      Belép a hóhér a pástra,
tőkére hajlik a szent ág.
      Suhan a bitangok bárdja,
hangja a szférákon zeng át.