Ma Papókám velem volt. Már kora reggel megjött. Ő főzte és hozta nekem a legfinomabb kávét amit csak meginni kellett. Pontosan úgy, ahogy mindig is tette. Reggeli után rögtön mentem a kertbe, hogy legszebb virágaimból egy nagy csokorra valót megszedjek, és elvigyem neki is, hadd örömködjön ő is láttukon. Még emlékszem mennyire szerette, hogy ennyi virágot tartok. Segített gondozgatni, ápolni őket. Jóságáért, szeretetéért méltán megérdemli, hogy nyughelyén is gyönyörködtessen arra tévedő szemeket.
   Öröm volt kimenni hozzá, beszélgetni vele, milyen boldog voltam, hogy megint válaszolt. Szólt hozzám:
- Látom csodás virágaidat, pompás kertedet, hallottam Jolikát: ez egy valóságos botanikus kert!
Kutyukáink temetője virágözön! Bárcsak a valóságban is veled lehetnék.
   Ma Juliskát küldtem, hogy találkozzatok. Tudom, írni fogsz általad nem is ismert őseidről, készülő családfádban. Képzeld Fülcsikém! Én a legtöbbjükkel találkoztam. Juliska kislányával is összehozott Hádész. Evangélikus lelkész itt az égi paradicsomban is.
   Linuskánk imája is eljutott hozzám. Közbenjárok, hogy kis szíve mindenképen találjon rá az őt legjobban szerető fiú szívére. A legszebb szerelmet kapja meg, ami csak létezik a világon. Közben járok, hogy kövessen téged írásaiban, érzéseiben, és a létező legcsodálatosabb szerelemi érzésben legyen része.
   Nem feledkezem meg Dancikámról sem. Emlékszem, elém húzta a kisszéket, hogy csak engem halljon, amikor a fegyverekről, katonaságról beszéltem. Láttam mennyire érdekli őt ez a téma. És láttam lőgyakorlatát is. Egészen ügyes. Látom nyíladozó, bimbózó szívét, és látom a tőled kapott gépet milyen becsben tartja.
Innen lentről-fentről is szeretem őket.
   Elmosolyodom. Sőt, én már nevetni is tudok vele. Szeretem, ahogy megnyílik a csend  veled, drága Papókám...
Köszönöm Istennek! Ez egy igazán jó nap volt...