Félelmeinket mélyre ássuk,
fájdalmainkból vetünk ágyat.
Kétségeinkkel takarózunk,
magunkba zárva minden vágyat.

Körmeink kopnak gondsziklákon,
lavírozunk egy szalmaszálon.
Könnyünk pereg, ha édes álom,
léket repeszt a bús magányon.

Félelmeinkkel takarózunk,
téveszméinkben ringatózunk.
Keserű kín gyilkolja testünk,
mert kákán is csomót kerestünk.

Lényünk az égbe száll a széllel,
létünk lezárva mennypecséttel.
Fájdalmaink úgy elcsigáznak,
lelkünkre Angyalok vigyáznak.