Teremtőm, köszönöm, hogy már szép korú lettem.
Hogy mennyi van még hátra, bizony nem kérdezem.
Minden napnak örülök, szeretem családom.
Kinn virágok, madarak, kis cicám viháncol.
 
De elhunytak szüleim, férjem, testvéreim,
barátaim, korombeli egy él, más senki.
Fájó hiányérzet már nem múlik el soha,
De emlékverset írok mindenkiről sorban.
 
Nem elfelejtve azt a sok szép emlékképet,
mit vizuálisan ma is látok elmémben.
Érzem szívemben mélyen, és hozom felszínre,
gyermekek között éltem, mosolyból volt minden. 
 
Csopak, 2024. március 19.