/Halottak napján/
Emlék virágból fonom koszorúmat
Beleszövöm minden bánatom, búmat
Sűrű könnyeimmel virágaim öntöm
Soha nem múló fájdalommal kötöm

Imára kulcsolom kezem
Bús imámmal kérem Istenem
Rólatok soha meg ne feledkezzen
Szeretteim rátok fájó szívvel emlékezem

Mert elmentetek sorban
Végső nyugovóra
Megpihentetek lenn a sírban
Alusszátok örökre álmotokat

Égnek a gyertyák, mint ha a menny
Lehajolt volna
Az ég a csillagokat a földre leszórta
Fájdalmunk az örök, égjen hát a gyertya
Isten vigasztalja az élőt,hívja találkozóra

Emlékvirágból font koszorúim
Hozzátok vándorol sírotokra
Elcsendesedik szívem fájdalma
Lemossa értetek ejtett könnyeim zápora

2O12.1O.31.Mosonmagyaróvár.