Ha én a múltam, amit végképp eltörölnék,
ez volna az, mikor örökre vétkeznék,
kellemetlen de beismerem,  vannak bűneim,
de mellette alkotások, irodalmi műveim.

Porítsd össze mosolyodat, majd szórjad szét,
de ezt reggel, hogy köszöntsed napfelkeltét,
igen a múltadat, mindig magaddal cipeled,
ha nem is hátizsákkal, génjeidben viseled.

Ha futsz, ne a múltad elöl, jövőd kergeted,
álmodat a múlt bölcsőjében dédelgeted,
úgy van, mert a múltban gyökerezik a jövő,
megvalósítását gátolhatja cselszövő.

Emeld fel fejed, kulcsold imára kezedet,
fátyolként ölel körbe a csodás szeretet,
aggódásom sokszor, sajnos hiába való,
fájdalmas közömbösség a reakció. 

Tudom, érzem, hogy Isten engem szeret,
adott nékem alkotásokkal telt életet,
ezért kötelességem, tisztelni naponta,
nevét imáimba mondva hajnalonta.

-írta-Varga István-Barcs-2021.08.22.