Sír az erdő, dőlnek a fák,
hatalmas szép szál daliák,
motorfűrész úgy dolgozik,
el is fogynak már holnapig.
Fogy az erdő, vadak bújnak,
az erdővel együtt sírnak,
eltűnt a sok sűrű bozót,
nem látni már csak egy hollót.
Nem sír többé már az erdő,
nincsen tölgy, és magas fenyő,
búsan károg az a holló,
hangja szelet, telet hozó.
Kicsi ház, az ablak fényes,
illatozik finom rétes,
hó hullik már az udvaron
szobában meleg nyugalom.
Pattog a tűz kis kályhában,
gyermek alszik kiságyában,
fahasábok melegítik,
fagyos telet messze űzik.
Sírt az erdő, sírt a sok fa,
de maradt az apró sarja,
tavasszal tán újra éled,
kezdődik egy újabb élet.