Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A fény gondozója

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Ne gondold, hogy a csúcson boldogabb az ember,
vonít a szél, körülvesz hatalmas hótenger,
sziklák merednek, felhők lábad alatt gyűlnek,
út nehéz volt, de mégsem örülsz a sikernek.

Lent hagytál, lankát patakot, a zöld erdőket,
benne vadat, bogyókat a gombaszedőket,
lábad mohát tapos, fehér a nyírfakéreg,
tukán kalapál, vagy bolondíthat beléndek.

Boldogság, hidd el nemcsak a csúcson fakadhat,
az a nyíló virág is, örömöt okozhat,
út pora cipődre tapad, szellő simogat,
vagy kezed a fáról, körtét almát szakíthat.

Zápor eső zivatar, majd napfény simogat,
Drávának partján, szedegetsz szép kavicsokat,
sok séta után lassan, elér az alkonyat,
de még látod, kinyílt pompázó nárciszokat.

Erdő szélén obeliszk, villám csapta tölgyfa,
hatalmas fa volt, most egy felkiáltójelfa,
háttérben nyugvó napkorong, felhőket festett,
hátralevő utam, az még nem reményvesztett.

Sima földön is botolhat, eleshet ember,
de csúcsról zuhanni, elég egyetlen egyszer,
felhők feletti magasság, törekvés vágya,
sokszor másokat tiporva, porig alázva.

Ki így szerez győzelmet magának, gazember,
sajnos egyre több lesz, az ilyen tucatember,
ne én legyek a fény, csak annak hordozója,
majd egyben és örökké, mindig gondozója.

Barcs, 2021.01.28.

Rovatok: 
Vers