Aranyló napsugár fényét fonja ránk,
Föld forgatja tengelyén önmagát,
Nap beragyog minden kis zeg-zugába,
Látunk nappal, alszunk éjszakában.

Amíg testünkben itt a földön élünk,
Lenti fényekre is van szükségünk.
Villanypózna utca hosszát kíséri,
De a kezünkben kislámpa, kézi.

Esti naplementét a holdfény váltja.
Melynek hol fogy, hol dagad formája,
Szeretjük látni a fényes estéket,
Mely bennünk új ábrándokat ébreszt.

Millió csillag ragyog fenn az égen,
Hozzájuk már csak a lelkünk ér fel.
Titkát rejti a végtelen mindenség,
Teremtőnk, mindenható Istenség.

Szükségünk van belső világosságra,
Választ adjunk napi problémákra.
Álljunk helyt sorsunk kovácsa mi vagyunk,
Fény hatalmának kint, bent helyt adjunk.

Írta: Bíró Antalné
2020.03.08.