Sötét az égbolt, sötét a lét,
szenved az ember, lelke kiég,
gyötri a járvány, megannyi gond,
szívkoszorúja mésszel bevont.
Hiánycikk immár a szeretet,
inog a béke fejünk felett.
Ember nem számít, értéke nincs,
valaha mondták, mindenik kincs.
Hitüket vesztett jó emberek,
kikben az élet épp szendereg,
vigaszra vágynak, szeretetre,
utat mutató égi jelre.
Végre egy gyertya fénye kigyúl,
rámutat, íme, itt a kiút,
sötétség mindig tévútra visz,
fényben látsz tisztán, csak abban higgy!
Éj sötétjéből éled a fény,
táplálja, óvja örök remény,
felerősíti az ősi hit,
elgyengült szívben örömöt nyit.
Pilled a sötét, terjed a fény,
erőt ad, biztat, hogy sose félj,
szilárd fényforrás a szeretet,
karácsony éjén átélheted.
Hiteles győztes minden bajban,
beteges szívnek édes balzsam,
Embertársadnak szóban, dalban
élet-igenlő, csodás dallam.