Sóvárgok a világ sötét peremén,
Hogy gátat, homályt a fénnyel áttörjek,
Lelkemen ülnek ködös, jeges  leplek,
Már messze tőlem az üveg-hideg fény.

Honnan költözött a fék, gátlás belém,
Tán egy vén táltos táncos-átka lehet,
Ki  bódultan kántálta a nevemet,
Kivetve éljek hetedíziglen én.

Ezer évnyi égő sóvárgáson át,
Kitörni  e burokból mért nem tudok,
Vasfoggal mardosnak éber éjszakák.

Hiába őriz az abroncsos homlok,
Érzem a lappangás átható szagát,
A hóban árulkodó farkas-nyomok.

2016. jan. 19.