Ildikónak

Amikor elköszöntem tőled,
elmentem a szerelmeddel.
Amikor elköszöntél tőlem,
maradtál a szerelmemmel.

—űrben száguldó fény a lelkünk,
kapocsként összetart az eskünk—

Amikor elmentem, azt mondtad:
reményt adtál és visszavárlak.
Helyet készítek a szerelmes
daloknak, bennünk a vágynak.

—földi  jeleket hagyunk másnak,
tűnő nyomát a villanásnak—

Magamban rejtve, fénybe tárlak.
Újuló nap simítja szemed,
velem jössz a szerelmeddel,
és a világnak énekelek.

—föld közelben, most földi létben,
még együtt száguldunk a fényben—
Nyomunkat őrzi az ősi föld,
szívünk dobbanását az élet.

Virágfakasztó  tavasz ölén
is kivirágzik az ígéret.
—virág nyílik a szerelmeddel,
és kísérlek a szerelmemmel—

Toronto, 2013 Április, 22.