Piszkos fényben úszik a szemem:
iszaposak a fényfolyók,
megáradtak a fényfolyók.

Csillagködöt álmodok az útra,
melyen felém jössz naponta újra;
harmat, ha leszáll, hajnali frissben
megmártom szerelmesen a szívem;
légy te hajnal, köddel én takarlak,
csillagok, mikor magunkra hagynak.

Megcsillan a fény a reggelen,
tiszták újra a fényfolyók,
visszaúsznak a fényfolyók.

Tiszta fényben úszik a szemem,
áttetszőek a fényfolyók,
sekélyesek a fényfolyók.

Te úszol felém a hullámokon,
tested a fényhídon felém oson,
hangod szivárványboltozat íve,
hajad a Mindenből a Semmibe
lobban, mint a tűz, szikrákat csihol
tekinteted lelkem álmaiból.

Vakító a fényözön nekem,
mélybe húznak a fényfolyók,
rabbá tesznek a fényfolyók.

1981. augusztus 13. Cs.T.