Fenn májusi fénymadarak szállnak,
lenn a bokrok boldogan susognak,
közben lágyan koccannak a vállak,
irigykedik  karéja a holdnak.
A szél is akác és hárs illatú,
tornyok leskelődnek lábujjhegyen,
a lelkünkben derű és mélabú,
egybemos minket a fény-kegyelem.
Reggelre nyílnak rózsaablakok,
és a zöldben felizzik a pázsit,
üres kézzel is dúsgazdag vagyok,
a fény szegénységemen pompázik.
A zsibbadó, fáradó zsigerek
bizseregnek, vibrálnak fotonok
szárnyain, az ereim verdesnek,
mert a sötétség ellen harcolok.
Enyém a fáraók arany-napja,
kincseit ajánlja nekem Ámon,
fellibbenek én is a magasba,
ha ajkad ízét érzem a számon.

2014. május 26.