Ó, én szeretem az okos embereket,
mint azt, ki feltalálta a lendkereket,
hogy az élet ne álljon meg a holtponton,
vagy azt, aki kürtre gondolt a holdkompon…

Ó, én keresem a mély, bölcs gondolatot,
mint azt, ami kibontja a gombolyagot,
hogy ne hányja a gordiuszi kardélre,
vagy azt, mi rózsát képzel el a harctérre…

Ó, én kilesem az éjjeli árnyékot,
épp azt, mi megöli a tiszta szándékot:
ne legyen esélye jóra a léleknek –
de én fényt rejtek el útján a Végzetnek!

     2018.11.06.  Csorba Tibor