Föl a magasba szállnék,
S nem látnám e földgolyót,
Föl a magasba szállnék,
Messze a síri virágtól.

Messze szállnék, fel a csöndbe,
A városok zajától,
Nem hallanám a sikolyokat
Ettől a világtól.

Nem látnám a gyermek arcát,
Kinek könny hull szeméből,
Mert nem jut neki egy falatka
A Föld mély öléből.

Nem hallanék zokogást
Vén anyóka ágyán,
Egy sem maradt mellette...
A könnye folyik le párnáján.

Nem éreznék fájdalmat,
Mely széttör legbelül,
Ha azt kell látnom csak,
A szenvedés, mily sokba kerül.

Mennyibe? Éppen annyiba,
Hogy boldog te itt a Földön
Ne lehess... Soha!
Napról-napra várod,

Más lesz majd a holnap,
De a remény tükre
Arcodba belefagy.
Nem hallanék könyörgést,

Melyek Istenünkhöz szólnak,
De hiába szól a száj,
Ha a szívből bűnös
gondolatok szólnak.

Könyörögnék én is,
Szívből és bűntelen,
De bűnös, gyarló énem miatt
- nem merek. Félek,
De akkor is szállnék,
El innen... ! Fel a magas égig,

Úgy lássam a világot,
Ahogy ő lát engem - épp így.
Kerek e nagy világon
Csak porszem vagyok közte,

S a termérdek porszem közt,
Benne vagyok... benne.

2021. szeptember 24.