Vadvirágos tarka réten,
kinn a határban sétálok.
Felettem a kéklő égen
bárányfelhőket sem látok.
Ez a kékség olyan csodás,
a napsugárral fényezve.
Univerzum leér hozzánk,
vadvirágot is szeretve.
Erősen állnak a száron,
színesek és illatosak.
Lentről nézik a világot,
akár sárgák, vagy pirosak.
Hancúroznak a napfényben,
melynek hatása éltető.
Szabadok, mégis szerények,
ha vihar jön, kell az erő.
Ha eljön a naplemente,
szirmaikat összecsukják.
Az égboltnak végtelenje
mutat holdat, csillaghullást.
Ezzel a szép esti képpel
elalszik a meseszép táj.
Ágyamra lefekszem szépen,
rám nyugalom, csendesség vár.
