Tegnap még hirdettétek
Nagy hangon közöltétek
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian!

De pusztába kiáltó szó
Hangoskodó, hiába való szó
Ha tett nem követi
S mindenki csak legyint neki

Pusztul a fa ága
Fagyöngy lesz a virága
Leveleire vörös por ül
Korom és füst szétterül

Folyókban cián és vörös iszap
Pusztuló virágok, halak
Forrás vize csak halkan csobban
Szemét útját állja minduntalan

Ma rengett a Föld
Visszaszólt, kegyetlen
Mordult, nem lesz jó így, figyelem!
Nem alkuszom, nem lesz kegyelem!

S láttátok a jelet?
Hallottátok morgó, dübörgő hangját?
Vagy még most sem elég?
Nem féltek, jön a vég?

Nem, még mindig nem elég!
Az ember fúrja a Föld szívét
Ki akarja ásni a lelkét
Mert neki semmi nem elég!

S a Föld rázkódik
Szól, mordul, haragszik
Ember figyelj, ne tovább!
Csak eddig!

Halljuk a jelet, de szaladunk
Állatot, természetet pusztítunk
Unokáinknak mi semmit nem hagyunk
Mert mi Földet pusztítunk!

S miért zúg a tenger?
Magas hullámokat miért ver?
Miért pusztít a Nap sugara?
Hol Kánaán volt, most homok a sivataga

A Föld mordult, ez a haragja!
Ne ünnepelj, állj meg egy szóra!
Ne bántsd a természetet!
Szeresd, és ne pusztítsd a Földet, az embert!

Mosonmagyaróvár, 2022. augusztus 26.