Pár emberes bátor hónap
véget vet a nyári jónak.
Legelöl jön a szeptember,
batyujában őszi tender.

Iskolába hív a csengő,
harsány hangú, messze zengő.
Tódul is a siserehad,
felidézve a víg nyarat.

Halványodik a Nap fénye,
fecskecsapat indul délre.
Csipkedni kezd az őszi szél,
kék égboltra felhőt kísér.

A fák színes gúnyát váltnak,
ékesítve őszi tájat.
Levélkönnyet hullajtanak,
siratják a lombos nyarat.

Szőlőhegyen vidám nyüzsgés...
tőkék eddig csendben tűrték
édes terhük gyöngyszemeit,
napfény érlelt szép fürtjeit.

Szüretelők vígan járnak,
telnek a puttonyok, kádak,
s a daráló tátott szája
szőlőt vedel egyfolytában.

Amint a prés tele vele,
csordogál a hegynek leve.
Lelkendezve kóstolgatják
a zamatos, finom mannát.

Öreg hordók kerek hasa
a murcitól egyre dagad,
mert az bizony háborog, forr,
s ha megnyugszik, kész az új bor.

Rövidülnek a nappalok,
hűvösek már a hajnalok.
Szent Mihály már az őszt jelzi,
a nép búcsúval ünnepli.

Dús legelőn fű már nem nő,
őszi kikerics, mi rajt` nő.
Hazahajtják a jószágot
telelésre a gazdákhoz.