Fújd Krónikás trombitádat!
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza
Szél a fákat tépázza
Zúzmara ül a fákon-ágon
Süvít a szél fagyott tájon
Erdő mélye csendben alszik
Szél a hóval parolázik
Dideregve fagyott téltől
A kis állat bú a széltől
Melegségre vágyik minden
Farkas ordító hidegben

Fújd Krónikás trombitádat
Keserű az élet, s bánat
Befagyott medrű folyó
Jégpáncélos tiszta tó
Szegény ember mindig fázik
Sűrű hótól jól elázik
Üres zsebe és kamrája
Senki nem gondol rája
Forró tea, ha jut, s egy tál étel
Be kell érni a kevéssel!
Hajléktalant ág is húzza
Friss hópehely betakarja

Fújd Krónikás trombitádat!
Hallják meg a muzsikádat!
Felébredjen aki hallja!
Segítsen a télben, fagyban!
Ne csukja be a szemét
Tenni kell az emberekért!
Ő is lehet egyszer bajban
Ha végítélet szava harsan
Nem lesz ki felkarolja
Az Isten sem segít rajta

2OO6.O1.3O.Mosonmagyaróvár
„Keresztre feszítve” c.kötetemből