Füttyös Kari megy vándorútra,
batyus pogácsát kapott útra,
fancsali faluját hátrahagyta,
vándorbotját vállára kapta.

Feje tele találmányával,
ám nincs kibékülve a világgal,
kapkod sokszor a fűhöz-fához,
vagy szaladna a vargához.

Haj, a munkája ákombákom,
de ő túl van már a kockákon,
macskakövét már lekoptatta,
menleveleit lobogtatta.

A világon egyedüli vagyok,
fütyörészve boldogan szárnyalok,
megpihenhetek minden helyen,
kritikát fülem mellé elengedem.

Füttyös Kari rója rögös útját,
durcásan vívja magánháborúját,
keresi a világ egyensúlyát,
nem érzi csomagjának súlyát.

Barcs, 2019.08.01.