Hideg hó lepi be a tájat,
Szíved a fájdalomtól fázhat.
Fagyott szívvel nem lehet énekelni,
Nem lehet dalra kelni!

Kismadár száll az ágra,
Hótakarót rázza, rázza.
Talán felolvad a szív magánya?
Énekétől, melyet cifrázza.

A hideg nem enged, szívem járja,
Jégpáncél fogva tartja!
Nem fakad az a dalra!
Fehér hó betakarja.

Ha elmúlik a fagyos idő,
Jön rá tavasz, új esztendő.
Elolvad a hó, a jég,
A nap elhozza melegét.

Talán akkor dalra kelek?
Vidám szívvel énekelek?
Fagyos szívem újra remél?
Ha elmúlik a hideg tél!

Van remény, hogy felébredek?
Felébreszt a szeretet!
Kivirágzik, mint tavasszal az ág,
Fájó szívem visszatér hozzád!

De ha mégsem, ne sirassál!
Szomorú szívvel ne bánkódjál!
Gondold azt, hogy boldog vagyok!
Vigaszt adnak az angyalok!
Utolsó sóhajommal rád gondolok!

Mosonmagyaróvár,  2016. december 11.

TM