Falakkal óvod törékeny lelked

Még mindig nem tudod mi rejlik benned

A félelmen túl, a csend szigetén

Vár rád egy szentély, s ott vagyok Én

Belőlem születsz, s általam élsz

Vagyok a Kezdet s vagyok a Vég

Szíved, ha dobban, Én szólok onnan

Én vagyok jelen szép mosolyodban

Az ölelő csendben, a lélegzetedben

Itt vagyok veled, kezem kezedben

A falakon túl, ha közelebb lépsz

Itt vagyok neked, mindig elérsz.