A felhő lepte havas téli tájban,
magas sziklán farkasok hallgatóznak,
körbe figyelnek, és zsákmányra várnak,
nem örülnek a vastag takarónak.

A völgyben minden olyan csendes, nyugodt,
óvja, védi a jótékony takaró,
a vadat, aki már oly sokat futott,
most nem fenyegeti a bősz támadó.

A farkasok a sziklán arra várnak,
hogy fellibbenjen mi fehér, s zavaró,
aztán nekifognak a vadász táncnak,
hol tét az élet, és az ennivaló.