Rózsakertnek illatával
ékesítem a kis szobád,
gyémánt tükör sugarával
világítom meg ablakát.

Legyél a NŐM kiállt a férfi
elé dobja minden vagyonát,
de csalódott lesz hamarosan
mert nem vet le minden ruhát.

Mint szobor hát előtte áll
ám álarcát nem dobta el,
csábos a kéj bűvös varázsa
a másikkal cserélte azt el.

Parázsként izzott a szempár
keble remegőn vonzóan zihált,
ajkainak tüzes égő csókját
már csak ájulásban élte át.

Majd rád feszült ég kárpitja
szerelem vizében alámerülsz,
megszűnik a halható világ
álom ködében elszenderülsz.

Varga István.Barcs.2017.03.06.