Kedvesemnek

Az ég ajándéka Te vagy nekem,
remény élteti mindig a szívem,
hogy egyszer meglátod bennem
azt, amivel mindig is rendelkezem.

Te vagy az a minden,
ami a világ nekem,
vagy Te életem része,
Te vagy a szerelem.

Gyönyörű, tiszta, kék odafönn,
szikrázóan tündököl e drága Nap,
derűs, határtalan jó a kedvem,
de még nem tudom, milyen a holnap.

Egyetlen kiáltás, amely
tölti be a tág teret,
mondd, ki az, ki rajtam kívül
még így ennyire szeret?

Táncos jókedved akarok
mindig is neked maradni,
a rám törő vad szélben beléd,
csakis beléd mindig kapaszkodni.

De semmi sem volt hiába,
még rímet is találni közte,
arcodat a februári hónap
zavarában pirosra festette.

Mondd játszótársam akarsz-e
jóban-rosszban mindig lenni,
ismert ismeretlenbe belevágni,
örökre velem így maradni.

Arany karikagyűrűt - hát,
oly sután csúsztattam ujjadra,
már sok évtized telt el azóta, hogy
akadozva emlékszünk a múltra.

Az idő ragyogása veszíti fényét,
mintha homokot fújna szemünkbe,
ráadásul ez az észrevétlen fény
lassan fakulva tűnik a semmibe.