Ülök a felhőn, lógatom a lábam,
fentről figyelem azt, ahol már jártam,
zöld mezőket, fenyveseket, kék tavat,
városokat, tanyákat, és falvakat.

Jó volt élni, mikor rám sütött a nap,
mikor szél fújta kócosra hajamat,
mikor pocsolyában jártam mezítláb,
és volt ablakomon sok-sok jégvirág.

Most csak ülök, és lógatom a lábam,
még utoljára megnézem a házam,
kicsit vágyódom régi létem után,
de tovább megyek új életem útján.