egy gomolygó, fehér habfelhőn ülve
nézek a mélyben elterülő rétre
tudom, csak egy lépés, s máris repülve
zuhanhatok le, a csábító mélybe

de jó volna elszállni a vad széllel
szárnyat széttárva, suhanni szabadon
versenyt villogni a tűző napfénnyel
s megpihenni egy távoli havason

talán vissza se térnék, ott béke vár
körülvenne a csend, a hó, nyugalom
szárnyalnék, élnék, mint egy szabad madár
fenn a hegyekben, a felhők közt, vadon

felébredtem, a valóság fájdalmas
háború, gyilkolás, embertelenség
az emberi faj gyarló és szánalmas
s bűnös cselekedetire nincs mentség

nem menekülhetek, ide köt minden
maradnom kell, harcolni, ahogy tudok
de érzem, hogy az álmot hozó éjben
én újra és egyre tovább álmodok

2022. június 29.

Kép: ingyenes mobil háttérkép