Furcsa kettős érzés tört rá. A kétség a kérdőjeleket tolta felszínre benne, a bizonyosság mély elfogadást, belső béke magját hintette szét. Valamelyik érzésre hallgatnia kell. De melyikre? Tudta, hogy mindenben kételkedhet, egyedül a kételkedés tényében lehet biztos. Ha gondolkodik, akkor kételkedik, vagyis él, létezik. De mi van akkor, ha mégsem létezik? „Gondolkodom, tehát vagyok.” Radikális kétely, racionalizmus, logika és létezés. Szemben állt a végtelennel és a bizonytalansággal. Némán, csendesen leült a székre, karjait keresztbe fonta és benne dúló belső vitára fordította figyelmét.  Ma sem fog dönteni.

TM