Fogd a kezem, mert fáradok!
Göröngyös úton haladok.
Fogd a kezem, ne engedd el!
Menjünk együtt, ne hagyj el!
Egyedül nehéz oly nagyon,
Kimondani én nem tudom.
Az élet még így is tartogat
Napsugaras, szép napokat.
Jöhet öröm, jöhet boldogság,
Az is szép veled, ha virágzik az ág.
Ha csendes eső elered,
Tartogat még gyémántcseppeket.
Fogd a kezem, mert fáradok.
Addig szeress, míg itt vagyok.
Hisz, ha elmentem, minden szó hiába.
Nem találsz sehol a világba'...
Fogd a kezem, mert elmegyek!
Nem hagyok mást, csak emléket.
S megbánod majd vétkedet!
Hogy korán elengedted kezemet.
Mosonmagyaróvár, 2014. május 20.
TM