Ó, Istenem, hallgasd meg fohászomat!
Védd meg magyar néped, hű alattvalóidat!
Mert elszabadult a borzalom pokla
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat
Ó, Istenem, békéért könyörgök!
Ne hagyd nemzetem, kit kín gyötör
Ne hagyd a világban a gonoszt támadni
Oly sok embert a nyomorba száműzni
Mert az elszabadult szenvedés pokla
Ismét nemzetünk szenved kínokban
BÉKE galamb szárnya idegenben letörve
Háború zúdult országokra, emberre
Békét kérek tőled, gonosz megálljon
Ne nyargaljon végig tűzcsóvával a világon
Mert szenved itt anya s gyermeke
Nem csak kigyúrt, pénzes ifjú nemzedéke
Békét kérek a háborúk elől menekülőknek!
Békét az otthonoknak, s az úton lévőknek
Békét a tenger veszedelmének
Békét szegény hazámnak, s reménységet
Hisz nem ártottunk mi senki ember fiának
Miért ránk zúdul tengerentúli szenvedések kínjának
BÉKÉÉRT könyörgök minden magyarnak!
Kik benned bízva csak jót akarnak
BÉKÉT kérek az emberi szívekbe
hozzád fohászkodok, neked könyörögve
Nehéz kínokat nem bírjuk már tovább
Védd meg a szenvedéstől a magyarság honát!
Mosonmagyaróvár, 2015.szeptember 3.
