Ó, Istenem, hallgasd meg fohászomat,
Védd meg magyar néped, hű alattvalóidat,
Mert elszabadult a borzalom pokla,
Háborús fenevad zúdít ránk kínokat.
Ó, Istenem, békéért könyörgök,
Ne hagyd nemzetem, kit kín gyötör!
Ne hagyd a világban a gonoszt támadni,
Oly sok embert nyomorba száműzni!
Mert elszabadult a szenvedés pokla,
Ismét nemzetünk szenved kínokban.
Békegalamb szárnya idegenben letörve,
Háború zúdult országokra, emberre.
Békét kérek tőled, gonosz megálljon,
Ne nyargaljon végig tűzcsóvával a világon!
Mert szenved itt anya s gyermeke,
Nem csak kigyúrt, pénzes, ifjú nemzedéke.
Békét kérek a háborúk elől menekülőknek,
Békét az otthonoknak, s az úton lévőknek,
Békét a tenger veszedelmének,
Békét szegény hazámnak, s reménységet!
Hisz nem ártottunk mi senki ember fiának,
Miért ránk zúdul tengerentúli szenvedések kínja?
Békéért könyörgök minden magyarnak,
Kik benned bízva csak jót akarnak.
Békét kérek az emberi szívekbe,
Hozzád fohászkodok, neked könyörögve,
Nehéz kínokat nem bírjuk már tovább,
Védd meg a szenvedéstől a magyarság honát!
Mosonmagyaróvár, 2015. szeptember 3.
