Csak úgy futólag -
érintsed ajkaddal
az én ajkamat,
hadd érezzem édes,
bódító illatodat.

Csak úgy futólag -
nyújtsd felém kezedet,
tapintsam ujjaid begyét,
halkan rebegem füledbe
becéző, drága nevedet.

Csak úgy futólag -
adok majd hálát
az emlékező múltnak,
meg a viharos szeleknek,
hogy elibém sodortak.

Csak úgy futólag -
nézek igéző szemeidbe,
belegyalogolnék tengerekbe,
sivatag homokját feltúrnám
azért, hogy arcodat újra látnám.

Csak úgy futólag -
építenék neked házat,
benne egy szobát - egy ágyat,
tükrökkel borítanám a falakat,
csakhogy mindig lássalak.

Csak úgy futólag -
megmutatnám a láthatatlant,
de sosem a poklok-poklát,
elkerülném a kínt, a keservet,
perpatvart, az örökös viszályt.

Csak úgy futólag -
egyszer leteszem a tollat,
ez a hetedik versszak,
de csak úgy utólag -
most befejezem a sorokat.