Magasban fészek, ágakból rakott,
védelméből már sok ifjonc szárnyra kapott.

Napfény, ahogy lassan a tájra száll,
a fészekben már két szerelmes áll.

Oly gyönyörű fehér-fekete tollazatuk a kék ég alatt,
s ahogy piros csőrük néha szelíden,
mint édes csók, egymáshoz tapad.

A fészek szerelmük otthona,
s szeretettel tele,
kelepelnek boldogan,
így üdvözlik egymást,
mikor visszatér a nagy útról szívük másik fele.

Már együtt várják a jövőt
a fészek melegében,
s a magasból békésen kémlelik
az elterülő tájat a messzeségben.

Életük a Magyar táj idillje,
mely csendes és szép,
a gólyapár élete
egy örök jelkép.

TM