rutinosan kelsz minden reggel
de sosem előbb, mint tíz óra
kávé kerül az asztalodra
s a nap elé nézel jókedvvel

átgondolod, mit kell megtenned
mi az, ami halaszthatatlan
ne hagyj ki semmit óhatatlan
fejezd is be, ha már elkezdted

észre sem veszed, s itt az este
kezed zsibbad, lábad is dagad
érzed, alig vonszolod magad
s nem tudod, ez kinek a teste

magadra nézel, el sem hiszed
te vagy a gyűrött bőrruhában
s a szétszórtságod mámorában
rájössz, elfogyott a gyógyszered

2024. július 28.