Tépett galambot láttam,
egy ágon ült szomorúan,
világgá sírta bánatát,
egyedül, magányosan.

Mellé ült, talán a párja,
fülébe súgott halkan,
beletúrt sebzett tollába,
kereste, a baj hol van?

Majd elrepültek ketten
oda, hol kék volt az ég,
oly magasra szálltak,
messze vitte őket a szél.