Megpróbálom én is, de hogyan is meséljem
Történetem szavakba hogyan is öntsem?
Réges –rég történt, még tervező koromban
Tervet egyeztetni mentünk a fővárosunkba

Kolléganőmnek megtetszett egy blúz
Kettőt vettem,hogy te is ilyet húzz
Így történt,hát blúzunk volt egyforma
Betipegtünk a mérnöki hivatalba

Határidős munka volt, nagyon kellett sietni
Utolsó nap, a terveket alá kellett íratni.
Főmérnökeink egy irodában dolgoztak
Az asztalaik is egymás mellett voltak

Mosolyogva léptünk be az irodába
Barátsággal vártak bennünket,mindenki látta
De a gépészfőmérnök szemei tágra meredtek
- Jóságos ég,nem írok alá semminek!

Meghökkent csodálkozásunkat észre sem vette
A kolléganő tervére szemeit rá sem vetette 
Rémülten néztük mi történhetett vele
Hisz jóságos volt mindig, nagy volt a lelke

Most nem bírt határt szabni mérges kedvének
Az okát kérdeztük, s e kép felelt meg:
Bugyi rózsaszín a blúz, nem is egy, kettő!
Nem írom alá a tervet,míg ruhátok nem lesz megfelelő

Kérdeztük mi lelte, mert csinosak voltunk
Kollégák dicsérték, hogy egyformában vagyunk
Végre kinyögte szegény főmérnökünk:
- Bugyi rózsaszíntől a hideg kirázza,s bepörög

Ilyen színe van asszonyok bugyijának
- Allergiás e színre, ezer bocsánat
S elviharzott,két lába rohanvást vitte
Mi meg bámultunk ott kővé meredve

Egyik lábunkról a másikra álltunk
Mi lesz a tervekkel, aláírásra vártunk
Kollégák nevettek, hasukat fogták
Mikor csodálkozó, rémült arcunk látták.

A történetnek mégis jó lett a vége:
Visszatértét vártuk, kollégák fehér köpenyében
Ha rá gondolok, most is mosolygok rajta
Merre él most ,s a bugyi rózsaszín most is vadítja?

2016.01.11.Mosonmagyaróvár