Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Gatyába bújt ördög

Adalberto
Adalberto képe

Volt egyszer egy legény, aki azt tartotta magáról, hogy senkitől és semmitől se fél. Nincs olyan ember, aki meg tudná ijeszteni.

A falubeliek hitték is meg nem is, amit mondott. Valahogy azért mindenki elhitte neki. Ellenben élt a falu szélén egy nagyon öreg ember. Amikor meghallotta a legény hencegését, csak a fejét csóválta és mondta:

– Nehogy egyszer porul járj!

A legény ezen csak hangosan nevetett.

– Öregapó, én még az ördögtől sem ijedek meg. Jöhet akár száz is, fújok egyet és ahányan vannak, elszaladnak.

Az öreg erre nem szólt semmit. Hátat fordított és bement a házába.

A legény hencegése eljutott az ördöghöz is. Gondolt egyet, hogy megleckézteti a nagyszájút úgy Isten igazából. Fogta magát és feljött a poklok tűzéből és egyenesen a legény házába ment. Éjjel érkezett, amikor még mindenki aludt. Nem tudta, mitévő legyen. Sok idő volt még reggelig. Elhatározta, hogy ő is szundít egyet, amíg a háziak fel nem ébrednek.

De hol hajtsa álomra a fejét? A szoba közepén mégsem maradhat, mert még valaki meglátja és hozza szenteltvizet, amivel elkergeti.

Hová bújón? Hová bújón? – törte a fejét az ördög. Semmi okos gondolat nem jutott az eszébe. Egyik hely sem tetszett neki. Mindenhol megláthatják. Tanácstalanul kóvályogott a szobában keresve a helyet.

Már azt fontolgatta, elhagyja a szobát és visszajön más alkalommal, amikor meglátta a legény gatyáját ledobva a székre. Mindjárt felcsillant a szeme és azonnal beleugrott a gatyába. Remek rejtekhely volt az emberi szem elől. Itt senki sem láthatja meg. Boldogan elterpeszkedett és elaludt. Úgy aludt, mint a bunda. Még azt sem vette észre, hogy a legény felébredt. Megmosakodott hideg vízzel és felöltözött. Erre az ördög is felébredt, de már késő volt kiugrani a gatyából. Kénytelen volt bent maradni. Összehúzta magát és lapítva várta a megfelelő alkalmat, hogy jól ráijesszen a hencegő legényre.

Az meg a reggeli után elindult, hogy a falu főterén tovább hencegjen bosszantva az embereket, akik arrafelé vették útjukat.

Az ördögnek nagyon kényelmetlen helye volt a gatyában. Mégis csak ketten szorongtak benne. A legény is érezte, hogy valami nincsen rendjén. Minden lépésnél, mintha valaki belecsípett volna az ülepébe. Hiába igazgatta ruházatát, a helyzet nem lett jobb. Mire a főtérre érkezett már annyira fájt az a bizonyos testrésze, hogy alig bírt mozogni.

Csodálkoztak is a falusiak, mi történhetett vele? Máskor mindig hetykén jött – ment, hencegve erejével. Most meg összehúzta magát, és tipegve lépegetett, mint egy kisasszony.

Egy idő után az emberek kérdezgetni kezdték:

– Mi történt legény?

– Olyan furcsa a járásod. Tán csak nem bújt valaki a gatyádba?

Nem tudott erre semmit sem felelni. Csak zavartan hümmögött valamit.

Nem tellett el sok idő, aki csak meglátta, hangos nevetésbe tört ki. A gyerekek meg gúnyolódva szaladgáltak körülötte.

– Mi lehet a gatyába? Talán csak nem egy ördög bújt belé?

Ezt meghallva az ördög nagyon megijedt, hogy meglátták, és hozzák a szenteltvizet, ami köztudott az ördögre nézve maga a világvége. Amelyik ily teremtményt a megszentelt víz érint, az elpusztul és soha többé nem parolázhat a főördöggel Belzebubbal.

Jobb lesz innen menekülni – gondolta és villámgyorsan kiugrott a hencegő legény gatyájából, és futásnak eredt.

Lett nagy riadalom a falu főterén. Aki csak ott volt, mindenki menekülésre fogta a dolgot és berohantak a házaikba. Az ablak függönye mögül lestek kifelé, hogy mi fog történni.

A legény egy maga maradt és bambán állt gatyáját fogva, hogy le ne csússzon.

Lassan az emberek is előmerészkedtek, és látván, hogy az ördögnek se híre, se hamva, hangos nevetésbe törtek ki.

– Vigyázz, te legény, mert még a gatyád leesik és belebújik az ördög! – kiabálták vihogva feléje.

A hencegő legény úgy elszégyellte magát, hogy örökre elmenekült a faluból, és soha többé még csak a tájékára sem jött.

Egy távoli kicsi faluban telepedett le, ahol senki nem tudta róla, hogy egykor ő egy hencegő legény volt, és azt tartotta magáról, hogy nem lehet megijeszteni.

Keresett egy magához való leányzót, feleségül vette, és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Itt a vége, fuss el véle!

Rovatok: 
Mese