Öreganyám virágoskertjében élt egy kövér giliszta. Jó dolga volt ott, egész nap a szebbnél szebb virágokat szagolhatta. Ezért nem is kívánkozott máshová. Jól meg is hízott, s végül már alig bírt mozogni. Pedig ez nem jó egy giliszta életében. Állandóan szemfülesnek kell lenni, nehogy valamilyen madár vagy más ragadozó zsákmánya legyen.
   A kertben lévő giliszták jóindulatúan figyelmezették, hogy sürgősen fogyjon le, ha nem akarja pályafutását befejezni egy madár begyében.
–Mit tegyek, hogy lefogyjak? – kérdezte tanácstalanul.
–Sportolj! – mondta az egyik társa a föld alól kilesve. – Mozogjál minden nap! Az sem rossz, ha hetente legalább egyszer elmész kirándulni a közeli erdőbe.
–Kirándulni? – csodálkozott el a giliszta. – Az meg micsoda?
–Tudod, barátom, – csusszant közelebb hozzá a társa – amikor az ember, de akár mi giliszták is a hátunkra teszünk egy nagy hátizsákot telerakva elemózsiával és nekivágunk a nagyvilágnak. Addig megyünk, amíg meg nem unjuk. Közben megcsodáljuk a gyönyörű tájat, hallgatjuk a madarak csicsergését.
–Ez valóban jó dolog lehet – örvendezett a kövér giliszta. – Gondolod, én is kirándulhatnék, és ez segítene a fogyásban?
–Természetesen. Ha akarod, elkísérhetünk. Együtt fogunk kirándulni.
–Mikor induljunk?
–Javaslom, induljunk holnap kora reggel. A Mezei Harsona azt jósolja, holnap kirándulásnak való idő lesz. Addig szerezz egy hátizsákot, rakd tele ennivalóval. Ne feledkezz meg magaddal hozni meleg holmit is! Hátha a Mezei Harsona tévedett. Nem szeretném, ha megfáznál. Egy kirándulás alatt, bármi megtörténhet.
   Megegyeztek, hogy másnap reggel korán találkoznak. A kövér giliszta lázasan készülődni kezdett. Először is kerített valahonnét egy hátizsákot. Rakott bele ételt, italt, amit barátja javasolt. Nem feledkezett meg az esőkabátról sem, sőt még egy szalmakalapot is rákötözött a hátizsákra. Ki tudja, mennyire fog sütni a Nap. Nem szeretné, ha napszúrást kapna. Alig bírt elaludni a nagy izgalomtól. Éjjel is sokszor felébredt, és a háza előtt lévő kicsi harangvirágra pillantott, hogy vajon még nincs-e reggel. De az álmosan hunyorgott, és azt suttogta: „Messze még a reggel.”
   Ilyen nehezen talán még sohasem telt el az éjszaka a gilisztának. Ennek ellenére egyszer csak megvirradt. Eljött a nagy nap. Még egyszer újból átnézett mindent, hogy véletlenül nem felejtett-e ki valamit a hátizsákból. Szerencsére minden a helyén volt. Kezdődhetett a kirándulás.
   Barátai már várták. Ők is nagy hátizsákot cipeltek. Igazi kis turista csapat volt. Boldogan, fütyörészve mentek az erdei úton. Útközben megcsodálták az égig érő fákat, szebbnél szebb növényeket. Örült a giliszta, hogy elfogadta barátai javaslatát. Csak az bántotta, hogy ezt előbb nem találták ki.
   Milyen jó is kirándulni. Nem bolondok az emberek, hogy szabadidejükben róják a természetet. Eddig csak egy virágoskertet ismert. El sem tudta képzelni, hogy ezentúl is van élet. Eddig mindig azt hitte a kerítésnél vége tér a világ.
   Az időjárás is kellemes volt. Sem túl hideg, sem túl meleg. Egy természetjáró ennél jobb időt el sem tud képzelni. Ki tudja, mióta mentek már? A sok, szép látványtól egyáltalán nem éreztek fáradtságot.
Dagi volt a giliszta. Máskor talán ennyi járkálástól már rég elfáradt volna. A tiszta, friss levegő átjárta testét. Érezte, hogy valósággal újjászületik. Elhatározta, barátaival amikor csak tehetik, kirándulni fognak. Legyen akármilyen időjárás, vagy évszak, hátukra veszik a hátizsákot, és bejárják a környék összes hegyét, völgyét. A gyaloglás alatt még dalra is fakadtak. A mező, ahol éppen áthaladtak daluktól volt hangos.
   Lehet, hogy itt követték el a hibát. Talán jobb lett volna, ha csendben maradtak. Éneklésüket egy arra repülő madár meghallotta. Mint általában a madarak, ő is nagyon kíváncsi állat volt. Lejjebb repült megnézni, mi is ez a vidámság? Boldogan állapította meg, hogy lent a dús fűben három giliszta iparkodik túljutni a mezőn.
   Délfelé járt az idő. A madáranyuka megígérte kicsinyeinek, hogy ebédre finomságot visz. Mi sem lenne jobb csemege, mint három jókora giliszta, amely közül az egyik igen csak megtermett. Gyorsan lecsapott a zsákmányra. A gilisztáknak még annyi idejük sem maradt, hogy igazán felfogják, mi történt velük. Egy – kettőre a madár sötét begyében találták magukat, amit a gondos madáranyuka a fészkéhez érve kiöklendezett a fiókáinak.
   Ha nem így történt volna, akkor most a mesém is tovább tartott volna. Sajnos a giliszták kirándulása így véget ért. Ezért a kövér giliszta sohasem tudta meg, milyen érzés soványnak lenni.
   Gyerekek, ezzel nem akarom mondani, hogy ne kiránduljatok! Ellenkezőleg! A természetben való kirándulásnál nincs jobb dolog a világon. Csak legyetek mindig óvatosak, vigyázzatok egymásra, mert ha az ember figyelmetlen, akkor egy jónak induló kirándulás is rosszul végződhet! Fogadjátok meg tanácsomat! Ha hallgattok rám, a kirándulás végén csodálatos élményekben lesz részetek.